Az angyalfű "kívülállónak" számít a gyomor- és bélpanaszoknál használatos gyógynövények között, azonban, aki ismeri, tudja, hogy étvágytalanságnál, "gyomorgyengeségnél", felfúvódásnál és telítettségérzésnél hatékony. Mézben eltéve az angelikát elsősorban az idősebb emberek értékelik erősítőszerként is, ezenkívül még másnaposságnál, tehát túlzott alkoholfogyasztás után is ajánlják a gyökér rágását. A tudomány ezt a gyógynövényt az amara aromatica-félékhez sorolja, a keserű-aromás drogokhoz, és mint minden gyógynövényt, amely illóolajat és keserűanyagokat tartalmaz, kipróbált gyomorgyógyszernek tekinti, amely a bélben is hatékony. Ezért ajánlják az angyalgyökér alkalmazását telítettségérzésnél, felfúvódásnál, valamint enyhe görcsös gyomor- és bélpanaszoknál, amit például az elégtelen gyomornedvképződés okoz. A botanikusok ezt a gyógynövényt Angelica archangelica L.-nek nevezik, és az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába sorolják. Az angyalfű északi növény; Skandináviában, Grönlandon és Izlandon él. Nedves réteken nő. A görögök és a rómaiak biztosan nem ismerték. Az angelika igen pompás növény, a 2 m-es magasságot is elérheti. A barázdált szár üreges, a növény felső részén néha bíborvörös színű. A levelek alapja nagy, hasas hüvelyszerű, a levelek két-háromszor szárnyaltak. Felfelé egyre kisebbek és kevésbé hasogatottak. A felső részén a növény elágazik; az ágvégeken állnak az ernyős virágzatok, 20-40 sugarú kettős ernyők, amelyeknek tüskés gallérkalevelei vannak. A zöldesfehér virágok mézillatúak. A gyógyszerként felhasznált angyalgyökér majdnem kizárólag termesztésből származik. Nagy az igény rá, mert a teán kívül az angyalgyökér nagyon fontos
szerepet játszik a likőrgyártásban is. Sok emésztést elősegítő szeszes ital tartalmaz angyalgyökérből nyert illóolajat. Fontos: Az angyalfű az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, amelyek között nagyon sok a mérgező növény, amelyekkel ezt a gyógynövényt össze lehet téveszteni. Ezért angyalfüvet semmi esetre se szedjünk magunk! Ritka gyógynövény, állományát a gyökerek begyűjtése bűnösen megtizedelte. Figyelem! Ha valaki az angyalgyökeret hosszabb időn keresztül teaként fogyasztani szeretné, le kell mondania ez alatt az idő alatt a napozásról és szolariumról, mert a hatóanyag fényérzékenységet okoz.

Angyalgyökér, orvosi - Angelica archangelica L.
Leírás és előfordulás:
nagy termetű, kétéves vagy évelő növény, magassága eléri a 2,5 métert. A gyöktörzsek 8-12 cm hosszúak, 5-8 cm átmérőjűek. A megvastagodott gyöktörzsekből 20-40 cm hosszú, hosszanti irányban ráncolt, körülbelül 1 cm vastag gyökerek erednek. Illatuk kellemesen fűszeres. A növény az első évben tőlevélrózsát fejleszt, majd a második évben jelennek meg hengeres szárai, melyek erőteljesen fejlődnek, kopaszok, alsóbb részükön vörösesek, felül sötétzöldek vagy kékes hamvasak, belül üregesek. Levelei nagyok, többszörösen összetettek, a levélalapjuk hólyagszerűen felfújt. Az ernyős virágzat a fajra jellemzően szabályos gömb alakú, átmérője pedig elérheti a 20 cm-t. Az ernyőt alkotó ernyőcskék szintén gömb alakúak. A július-augusztusban nyíló virágai zöldek. Kaszattermései 6-10 cm hosszúak, összenyomottak, elliptikusak.
Hazája Grönland és Izland, de vadon Szibériában, valamint Észak- és Közép-Európában is megtalálható. Elterjedésének déli határa a Kárpátok vonulata, ahol hegyi patakok mentén, sziklás helyeken, körülbelül 700-1700 méter tengerszint feletti magasságban él. Északi szomszédainknál a Nagy-Fátrában és a Magas-Tátrában találkozhatunk természetes állományaival. Erdélyben előfordulása szórványos (Hargita megye egyes vidékein, Máramarosi- havasokban), ezért ott szigorú védelem alá került. Nálunk vadon csak a termesztésből kivadult egyedekkel találkozhatunk.
Termesztésével az ország több pontján is foglalkoznak, a vetésterület nagyságát a piaci igények határozzák meg. A növény minden része kellemesen aromás, éppen ezért nemcsak zöldségként, hanem fűszernövényként is ismerik és hasznosítják. A gyökérből, szárból és levelekből előállított illóolaj fontos alkotórésze a különféle alkoholos italoknak (Benediktiner, Chartreuse stb.). A gyökérdrogok ugyancsak gyakori alkotórészei a gyomorkeserű-eszenciáknak és fűszerkeverék-kivonatoknak.
Felhasznált részek:
a gyöktörzs a gyökerekkel (Angelicae rhizoma et radix) és az illóolaj (Aetheroleum angelicae radix). Ritkábban használják a levelet (Angelicae folium) és a terméseket (Angelicae fructus) is. Illóoalajat a termésekből is állítanak elő (Aetheroleum angelicae fructus).
Hatóanyagok:
gyökerében 0,3-1,2% illóolaj (alfa- és béta-pinén, alfa- és béta-fellandrén fő komponensekkel) furanokumarinok, kumarinok és cserzőanyagok. A levelek 0,2-0,4%, a termések 0,6-1,5% illóolajat tartalmaznak.
Hatások:
a gyökérdrogok étvágyjavító (aperitív), gyomornedv és hasnyálmirigy elválasztást fokozó, görcsoldó (antispasmodicus), szélhajtó (karminatív) és antibakteriális hatásúak.
Alkalmazások:
népi gyógyászatunkban az orvosi angyalgyökeret nemigen használták, mivel a növény hazánkban vadon nem fordul elő, és termesztésével is csupán néhány évtizede foglalkoznak. Nálunk és több más európai országban inkább a vadon előforduló erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris L.) használatára találhatók adatok: leveleiből az állatok emésztésének elősegítésére készítenek főzetet.
A fitoterápiában elsősorban gyomor- és bélrendszeri panaszok (például gyomor- és bélgörcsök, savszegény gyomornedv okozta panaszok) elleni teakeverékek és tinktúrák, valamint epehajtó (kolagóg) és tonizáló hatású készítmények alkotórészeiként használják a gyökeres gyöktörzseket; a likőriparban is gyomorerősítők alkotórészeként kerül felhasználásra.
Ajánlott napi adagok:
4-6 gramm gyökeres gyöktörzs, 1,5-3 gramm folyékony kivonat (1:1), 1,5 gramm tinktúra, ill ezekkel egyenértékű egyéb készítmény, vagy 10-20 csepp gyökeres gyöktörzsekből előállított illóolaj.
Figyelmeztetések:
a drogokban elsősorban a termésdrogokban lévő furanokumarinok photodermatosist (fény hatására kialakuló bőrgyulladást) idézhetnek elő. A várandósság és a szoptatás ideje alatt Élelmiszerként, fűszerként csak kis mennyiségben fogyasztható.