Google
 

A CICKAFARKFŰ
Latin neve: Achillea millefolium
A drog latin neve: Millefollii herba
Német neve: Schafgarbe
Felhasználható részei:
A drogot a növény virágzó hajtásainak felső 30-40 cm-es részei, valamint a virágzata (Millefollii flos) szolgáltatja. Lila virágú változata gyógyászatilag hatástalan. Napos időben déli órákban gyűjtik. A virágdrog hivatalos a X. Román Gyógyszerkönyvben, minimum 0,2 % illóolaj tartalommal.
A növény hatóanyagai:
Eukaliptol tartalmú illóolajat, proazulént amely a szárítás során kamazulénné alakul,
achillein gliko-alkaloidot, flavonoidokat, cseranyagot, kolint, gyantát,
akonitsavat, aszparagint, zsírosolajat, enzimet tartalmaz.
A tea hatásai,
Felhasználása:
Főzetét epe és májműködést serkentő, étványjavító, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, hasmenésgátló, hámosító, húgyúti és légúti fertőtlenítő, vérzéscsillapító hatása miatt fogyasztják. Külsőleg vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő, hámosító hatása miatt ekcémák kezelésére használják.
--
Fogyasztási javallat:
Főzetét 2 kávéskanál drogot 1/4 liter vízhez, 3 percig főzve készítik.
Figyelmeztetés:
Különösebb veszélyforrása a növénynek és az abból készült teának nincsen.
Előfordulási helyek:
Utak mentén, parlagokon, legelőkön, kaszálókon, erdővágásokban gyakori.
Száradási arány:
4 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru. Árnyékban szárítják.
Egyéb:
Virágzása: Júniustól késő őszig.
Népies nevei: Borbolya, cicka farka, cickafarkkóró, egérfarka, cickóró, stb.