Google
 

A DIÓLEVÉL
Latin neve: Juglans regia
A drog latin neve: Juglandis folium
Német neve: Nussbaum
Felhasználható részei:
A drogot a termések kopácsa (termésburok) illetve levelei adják. A kopácsokat szüretkor takarítják
be, napon szárítják. A levelek gyűjtését szakaszosan végzik hogy a fa ne károsodjon.
A levélkéket a levélnyéltől megfosztva vékony rétegben, szellős helyen, többször átforgatva szárítják.
A növény hatóanyagai:
Juglont és más keserűanyagot, cseranyagot, C-vitamint, nyomokban illóolajat, inozitot tartalmaz.
A tea hatásai,
Felhasználása:
Forrázatát gyomor és bélhurut kezelésére, bélférgesedés ellen, vértisztítóként és
étvágyserkentőként fogyasztják. Külsőleg fagyott testrészek és aranyér kezelésére
használják, borogatóként vagy ülőfürdőnek.
--
Fogyasztási javallat:
Forrázatát 1 kiskanál drogot 1/4 liter vízhez készítik.
Figyelmeztetés:
Egyes vélemények szerint a zöld dió termése, juglon tartalma miatt mutagén és rákkeltő hatású,
túlzott fogyasztás esetén. Kis mennyiség esetén teákba keverve ez a hatás nem érvényesül!
Előfordulási helyek:
Nálunk elterjedten termesztik, udvarokban, kertek végén, utak mentén,
az ország déli részén, erdők szélén vadon is terem.
Száradási arány:
5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, levelek esetén,
5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, kopács esetén.
Egyéb:
Virágzása: Április Májusban virágzik.
Népies nevei: Közönséges diófa, pompásdió, királydió, olaszdió.