 |
 |
 |
|
|
|
Latin
neve: Melilotus officinalis |
A
drog latin neve: Meliloti herba |
Német
neve: Steinklee |
| Felhasználható
részei: |
A
drogot a növény földfeletti felső, kb. 40 cm hosszú hajtásai vagy virágzata
(Meliloti flos) adja. |
 |
| A
növény hatóanyagai: |
Kumarint,
dihidrokumarint, cseranyagot, flavonoidokat, gyantát tartalmaz. |
|
A
tea hatásai, Felhasználása: |
Régebben
a népgyógyáaszatban teáját májbaj, gyomor, bél és légzőszervi gyulladások
kezelésére használták. Külsőleg fekélyek és viszérgyulladásban borogatóként alkalmazták. A növény nem téveszthető össze rokon fajával a fehér somkóróval amely nem tartalmaz kumarint. |
|
| -- |
 |
|
| Fogyasztási
javallat: |
Agyműködést
károsító hatása miatt, belsőleges használata TILOS! |
|
Figyelmeztetés: |
Agyműködést
károsító hatása miatt, belsőleges használata TILOS! |
|
| Előfordulási
helyek: |
Ugarokon,
utak mentén, száraz meszes talajokon közönséges. |
 |
| Száradási
arány: |
5
kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru. |
|
Egyéb: |
Virágzása:
Júliustól Szeptemberig Népies nevei: Bucskóró, dutkóró, királyfű, kőhere, medvefű, sárkerep, stb. |